Õrület + rendszer

Már megint vége valaminek és elkezdõdött valami.

Ehhez egy négynapos hétvége kellett, részemrõl mintegy
megkoronázva kc hazalátogatós projektjét, amibõl pár napja
brutális hirtelenséggel rázott fel a tény, hogy másnap
elõadást kell tartanom az utóbbi hónap eredményeirõl.
Szerencsére csak a csillagászati témák kerültek
terítékre, s rutinos vetítésemen nem látott át
az unott halgatóság. Utána bérgyilkos lánnyal és
szakállas társával megittunk viszkit három rekeszt...
azt nem, de forralt bort eleget, felidézve a
mta ktm cski atyjának szórakoztatóbb pillanatait,
közben elcseréltünk két búzát egy bárányra,
mellékesen Q exkollégával kiveséztük az itk kellemes
és kevésbé kellemes bugyrait, hogy aztán a
még mindig fiatal éjszakában bejárjam
a város összes szimpla és összetett szórakozóhelyét,
melynek során még a Fõnököt is sikerült kicsit
visszazökkenteni a régi kerékvágásba.

De kc-vel ennél is többet akartunk, beindult
a meglepõen sikeres Magyar Narancs kommandó,
ismét felfedeztem a cdpörgetõ mestert,
sõt, mire csurig teltünk hangulattal (testileg-lelkileg),
még B bátyó is felbukkant, majd hamarosan az egész panteon
Tereferétõl Tiberiusig ... hogy aztán mindez eltûnjön
egy zavaros ködben, és csak egy újabb közös (tr)ex maradjon,
illetve reggelre már csak a sálja (majd vissza kéne adni).

Azt mondod sok volt? Mi is így láttuk, ezért másnap
lefekvés elõtt csak a szinkronizáció miatt néztünk
be félórára a városba, és ez bizonyisten így is lett
volna, ha nem tart velünk kc-nek buliban már rég látott
sógora, és nem isszuk meg négy(?)szer azt a "na csak egy utolsót"
mézespálinkát (is). És megint, már megint, amennyire szeretnek
minket a Szódában, annyira útálnak a Múzeumban.

Nem csoda, hogy vasárnapra csak bóbiskolás jutott, még
Laura Palmer sem csigázott fel, ellenben Sógor növényi
oldalról megtámogatta a regenerációt, miközben olyan
nevetés tört rám, hogy telement a tüdõm levegõvel,
még jó hogy befogtam az oldalam.



Mégse emlékeznék rá ma már, ha reggelire nem habzsolom
be pszichedelikus honfitársunk festményeit. Ráadásul a gyomorrontást
fokozva a kávéháznak tûnõ valóság fokozatosan lecserélélõdött egy
õrült regény díszleteire, melyek egyre rejtélyesebb kapcsolatba
keveredtek egymással. Legábbis akkor még ezt hittem, hogy csupán ez
történik, és csak egy könyvet olvasok, amikor az utolsó oldalakon
hirtelen a fõszereplõ elkezdte az általam két hete (egy amúgy
sorsdöntõ kõbányai babazsúron :-) ) használt szavaimat használni.

Rámijesztett, és hirtelen elkezdtem látni, hogy valamit nem látok.
Menekülõre fogtam, belefutva g80-ba, de ez az intermezzó sem tudott
kizökkenteni (hiába, csak annyit tudtam meg futólag, hogy a
Társadalomtörténet biztosan nem a Megoldás), de bármerre néztem,
csak sokasodtak a jelek. Egy spirál, egy théta (melyik film, mirõl
szól? na ugye.) Egy budi. (A budi nem tudom mit jelent, de minden
kocsmában van egy, tuti hogy kapcsolódik valamihez.
Talán Trainspotting?) Eltévedés a Dob utcában. ???
Egy Oktogon... Zo, és a kor, amikor még belülrõl... amikor
még nem záródtunk be. Ki kéne nyílni újra. És rögtön utána,
megerõsítésként, a villamoson egy Zo-Eszti hasonmás.

Nem tudom mit jelent, mi a szisztéma, a rendszert meg kell fejteni,
pedig még a jeleket se látom mindet (bár az asszociációsorokban
megbízok. Mint regénybeli énem.). Engem nem követnek
(na jó, egy pulóver), (vagy csak jelként), és a megfejtés is
más lesz majd. Csak annyi biztos, hogy fel kell térképezni
az összefüggéseket. Most értem haza 858993459200 bitnyi
digitális zenével. Mennyi is az, kb. 3 hét.És elsõ hallgatásra
nem is biztos hogy mindent észrevesz az ember.
Mindegy. Használd a szemed. Csukd be. Nyisd ki.