Hasta luego

feb 22.

Reggel kinéztük a leggyorsabb útvonalat a reptérre, meg hogy mikor kell metróra szállni (reggel tíz körül járunk), azán el is indultam. A jegyautomata miatt majdnem lekéstem a metrót, még pont befértem a záródó ajtón... a vonatra úgy ugrottam fel, meg se néztem hova megy ...de oda ment, és ettõl úgy megnyugodtam, a reptér elõtt ettem egyet (egy deci ketchupben egy hideg virsli), majd bementem, és megláttam a sort... mutogattam a jegyet meg az idõt a jegykezelõnéninek, aki friss keleteurópai módjára se angolul-németül, se kézjelekbõl nem értett, végül aztán minden soron soronkívül átengedtek, kivéve a szekuritin, ahol egy goth arc volt elõttem a sorban, aki koporsóval utazott, szöges csizmában, láncokkal, a végén már közel csupasz volt mire átengedte a fémdetektor. De végülis késett a gép és elértem. Madridban ugyanez folytatódott, csak spanyolul, (pl. kiderült, igaz késõn, hogy itt fordítva jár a metró, mint hinnénk, szóval bal oldalon, ezenkívül szmog van benne, meg akkora tömeg, mint egy keresztrefeszítésen), végül éjjel 11-re értem Toledóba.

A hotel egyébként három csillagos, El Greconak hívják, gondolom a szomszéd házban levõ El Greco múzeumról kapta a nevét, és a közepén olyan arab kert van növénnyel meg vízcsobogással. Nem rossz. Bár a professzorok a másik hotelban vannak, ami négycsillagos. De abban nincs ilyen kert, csak páncélok meg pajzsok.


feb 23

Szép város, kicsi, hegyes-völgyes, sikátoros, minden száz meg ezer éves.

--

Egész jó kis konferencia. Csomó új elõítéletet szereztem (pl.: a spanyoloknál még az olaszok is sokkal jobban tudnak angolul. A legjófejebb és nyitottabb franciák is iszonyatosan korlátoltak és maguk körül forognak (bár nem veszik észre). A tudományt (legábbis ezt) inkább németországban csinálják, mint máshol. Ezenkívül megismertem az egyik, eddig csak cikkekbõl ismert olasz professzort, akinek a doktorandusza a csaja; valamint a háta mögött Keresztapának szólítják.

--

Volt közös vacsi is, jók az itteni borok, hozhattak volna többet is. Megnéztem a pincét is, de nagyon figyeltek...


feb 24

Voltunk a témavezetõmmel szûk körû szakmai ebéden, vicces ahogy a híres amerikaimagyar professzor, meg
a francia meg az olasz egyformán tanácstalanul nézi a (szigorúan, mint mindig) spanyol nyelvû étlapot, a pincérek általában félreértik a rendelést, aztán elszégyellik magukat és küldenek egy másikat, aki tud angolul... legábbis ezt terjeszti magáról, de persze nem, s végül mindig meglepetés az ebéd.


feb 25

Az eddig száraznak tûnõ fizikusfiatalok hívnak utolsó vacsorára. Õket is frusztrálhatták már a toledói éttermek, most valami igazán jót keresünk. Találtunk, igazán jó volt. 500 euró huss.

A gyávák hazamennek, öten maradunk, angol, ausztrál van, és egy portugál lány. Az angolszász többség kocsmatúrát tervez. Elkedzjük.

A kocsma hátsó részét 23 apácának öltözött helybeli foglalja el. Az ablak elõtt kétpercenként elmegy egy legképtelenebb jelmezbe öltözött társaság.Karneválszag van, de nem tudjuk hol lesz. Záráskor elindulunk hazafele. egy szembejövõ társaság valamit mond részegen spanyolul, nem tudjuk mit, de megfordulunk és követjük õket, részegen, angolul. Egyszercsak hatalmas karneválozásba csöppenünk, úgy néz ki az egész város eljött, mindenki jelmezben, a színpadon spanyol pop/rock/folk, de jó, a tömeggel közös táncolás, vonatozás, hajlongás, éneklés, viszkizés, változó erõsségû esõben.

Végül valahogy vége lett, majd kb. másfél óra alatt hazataláltam, közben többször végigjárva azokat a sikátorokat, amiket eddig kihagytam.


feb 26

Úgy alakult, hogy most (->Madrid)->Sevilla, vonattal. Madridban megint tömeg, még a sorbanálló biléta kiadó automatához is sorban állnak. A pályaudvar viszont szép, vonatok helyett pálmafákat meg egy esõerdõt tartanak benne, meg kis tavat teknõsökkel. Az õserdõt víz helyett párafújógépek öntözik. A hasonló városokban szokásos kevercsen kívül van egy csomó indián is.

A vonatról nézve olyan a város mint egy számítógépes játék vagy grafika. Kibaszott Sim City, látom szinte ahogy valaki ideklikkelt, hogy legyen itt tíz kilométernyi lakótelep. És valóban, épül a tíz kilométernyi lakótelep, egyforma házak, a sok egyforma embernek.

--

Kiszámoltam, 250-nel megy a vonat. És szép a táj, mindenütt dimbes-dombos, olajfaligetekkel, vagy lehet hogy narancsot termesztenek rajta, vagy citromot? Nem tudom, bealudtam...

--

...Cordoba, de valójában csukva van a szemem mert még mindig alszom...


feb 27

Sevillában vagyok, Bori új norvég haverjánál (Eirik, angolt tanít itt). Ez egy sokkal jobb hely mint Toledo, meg még egy csomó másik városnál is. Olyan... régi, de nagyon élõ, kivéve a szieszta alatt, mert igaz a legenda, olyankor tényleg minden bezár és elnéptelenedik. Este Eirik norvég ismerõseivel vacsiztunk, meg az õ itteni ismerõseikkel, meg azoknak az ismerõseivel, amennyire követtem, pl. volt egy kínai srác aki barcelonából jött angolt tanítani. De a lényeg a nyolcfogásos vacsora, hmmmmmmmmmmmm! 8 euróért, sörrel együtt. Mmmmm! Mmmm! Ilyen finom volt.


feb 28

Este már csak Jerezbõl megy busz Arcosba, nem baj, irány Jerez! Jerezben a buszpályaudvar kihalt, az arcosi busz jegypénztárja zárva, a többinél meg nem lehet arcosi jegyet venni... Az eljárás az, hogy sokáig állunk anácstalanul a pénztár elõtt, és erre odajön egy fogatlan bácsi a botját lengetve egy busz felé, hogy "Arkóóó, arkóóó" (persze a felirat egész más rajta). Állítólag ez másnak is bejött.

Meg kell becsülni, mert errefelé általában a helybéliek is ugyanolyan tanácstalannak néznek ki (mint én). Itt nem csak a pincérek, senki sem képes kommunikálni. Tanúm van rá, hogy egy egyértelmû feliratú buszra az
egész állomás megpróbált felszállni, hogy aztán rögtön le is szálljanak. Vicces ország.


Na de végül Bori várt, kis sörrel, meg borral, cserébe kapott unicumot, tiszta régi-szép-idõk este lett.

Másnap Bori megmutatta a várost (falut?). Szebb mint hinnéd, de innen nem írok sokat, csak azt hogy akik esetleg az idelátogatáson gondolkodtak, azok ne gondolkodjanak tovább. Jöjjönenek ide.


márc 1

Van egy belga lakótárs, kedves, de keveset beszélgettünk, délelõtt a faluban sétálok, utána szieszta, délután bóbiskolás a kanapén, amit korai lefekvés követ...napról napra.


márc 2

Hirtelen felindulásból elutaztunk. Rondát hasonlóan tervezték, mint Arcost, sok házikó a szakadék szélén, csak mégis tök más, meg van egy híd ami olyan magas, mint amilyen régi. Meghintve egy adag turistával. Az andalúz táj meg olyan mint középfölde, vagy mi.

Közben meg Borinak szülinapja lett.

--

Arcosi kresztábla: A közlekedés biztonsága érdekében ebben az útkeresztezõdésben tilos a lottójegyek árusítása


márc 3

Na, megint Sevilla, Borival. Megnéztük a Star Wars díszleteit, a húszas évekbõl, este meg a legöregebb embert Sevillában, miközben kocsmázást mímeltünk, Eirikkel.


márc 4

Pl. Duque de la Victoria, Sevilla - Karl-Kunger Str, Berlin, ajtótól ajtóig 13 és fél óra. A madridi busz csodálatosan családias volt, öreg indián házaspár népviseletben (és papucsban), egy néger, egy-két román vendégmunkás.

Egyébként a madridi reptér ekkora:
....nem, mégsem fér ki ide. Szóval nagy. És kb ugyanennyire csúnya. És ez az a hely, ahol lebaszott a jegykezelõ, hogy Spanyolországban beszéljek spanyolul.

Majd legközelebb.