Az eredeti valóság annyira elromlott, hogy azóta sem nagyon sikerült elaludni (valahol a 72-ik óra körül járunk, kedves fedélzeti napló, másfél órás szünetekkel), furcsa utazás kezdődött, az életfunkciókat csak a festékszóró flakonok, kávéscsészék, multivitaminok (;)) tartják fenn, miközben a valóság szövete kezd felfesleni, felbukkan egy meglepő szegedi csigajárat is, a felszívódó éjszaka alatt; pedig. Ki fog mindent összerakni újra? Mindenféle értelmezés és erőfeszítés helyett a fülemen kezdek kifolyni, akár részletes naplót is vezethetnék róla ennyi erővel.

Talán majd holnap.