Érdekes kérdést vethet fel a reggelig tartó kocsmai filozófia a hollandiai lazacgyárban dolgozó lánnyal a megújult és lilába öltöztetett szagos éjjelnappaliban, amely egyébként a szépítgetési kísérletek ellenére egyre inkább egy nyolcvanas évek hangulatot árasztó bárra kezd emlékeztetni Alt-Moabitban, ahol pár évvel ezelőtt szintén sikerült hajnalig tartó lebilincselő társalgást folytatnunk egy lengyel filozófushallgatóval, aki Spandauba járt ki pincérnősködni, és részben ennek köszönhetően fél év alatt sem volt egyszerű egy következő találkozót összehozni, de amikor mégis, akkor sajnos jellegzetes példájává vált annak annak a csoportnak, melynek létezését ekkoriban kezdtem elkülöníteni, s amelyet azok az emberek alkotnak, akikkel életemben egyszer sikerült hosszú és érdekfeszítő beszélgetést folytatni, ami alatt, úgy tűnik, a kapcsolatban rejlő minden lehetőséget kifacsartunk, és a későbbi találkozások során minden további kísérlet kudarcba fulladt - talán pár nap múlva kiderül, a lazacgyáros lány is ide tartozik-e.

De mi volt az érdekes kérdés? Elfogytak itten a betűk most erre.