A Kis Kolorádó Holbrooknál nyugatnak fordul,
Winslownál északnak fordul,
akármerre fordul,
a Nagy Kolorádóba folyik
akkor már inkább január 11 v. 12, ez legalább teljesen esetleges, nem úgy mint az a december 31, ami számtalan különféle történelmi véletlen és felgyülemlett számítási hiba eredménye végülis, és nem kevésbé illogikus dátum befejezni az évet, a 2008at, és elkezdeni a következőt, a 2009et, úgyhogy személyesen inkább ezt választom, majd különféle módokon ünneplésemnek is hangot adok, bár továbbra is kerülve a kórházbajutást. ami a most befejezettet illeti, igazából szerencsésen alakult, nagy-nagy menekülésekkel, aminek köszönhetően viszont olyan helyekre kerültem, keresni a békét, ahol azok nagy mennyiségben és tiszta, ősi, eredeti formájukban lelhetők fel, mint például havas hegycsúcsokra, vagy különféle kopiecek tetejére, jól letüdőzve a békesség levegőjét, talán még hálás is lehetek, hogy olyan messzire kellett futni, és aztán végül ki is békültünk A és én, a további mókázások már fel se tudnak idegesíteni, peace van, bár tény hogy nem csak én ittam meg a levét, hanem a körben állók, de mindegy, nem lehetünk minden reggel jézuskrisztus, valamint az év maradékát úgyis magánzárkában töltöttem. keményebb mint a kőpadló, és még egy fél év jön ugyanebből, bár most próbálom kicsit kipárnázni a jövőt. de látszik, hogy a muszáj mennyire gyűlöletes, most is dolgozni kéne meg tanulni is, ehelyett.
Winslownál északnak fordul,
akármerre fordul,
a Nagy Kolorádóba folyik
akkor már inkább január 11 v. 12, ez legalább teljesen esetleges, nem úgy mint az a december 31, ami számtalan különféle történelmi véletlen és felgyülemlett számítási hiba eredménye végülis, és nem kevésbé illogikus dátum befejezni az évet, a 2008at, és elkezdeni a következőt, a 2009et, úgyhogy személyesen inkább ezt választom, majd különféle módokon ünneplésemnek is hangot adok, bár továbbra is kerülve a kórházbajutást. ami a most befejezettet illeti, igazából szerencsésen alakult, nagy-nagy menekülésekkel, aminek köszönhetően viszont olyan helyekre kerültem, keresni a békét, ahol azok nagy mennyiségben és tiszta, ősi, eredeti formájukban lelhetők fel, mint például havas hegycsúcsokra, vagy különféle kopiecek tetejére, jól letüdőzve a békesség levegőjét, talán még hálás is lehetek, hogy olyan messzire kellett futni, és aztán végül ki is békültünk A és én, a további mókázások már fel se tudnak idegesíteni, peace van, bár tény hogy nem csak én ittam meg a levét, hanem a körben állók, de mindegy, nem lehetünk minden reggel jézuskrisztus, valamint az év maradékát úgyis magánzárkában töltöttem. keményebb mint a kőpadló, és még egy fél év jön ugyanebből, bár most próbálom kicsit kipárnázni a jövőt. de látszik, hogy a muszáj mennyire gyűlöletes, most is dolgozni kéne meg tanulni is, ehelyett.
0 Comments:
Post a Comment
<< Home