zsúfolt sivatag

mert sûrû hét volt, pl. egyszerre két Kontroll Cs, már csak 48 van hátra idén, aztán amíg aludtam itt járt egy jótündér és kitakarított, de nem ez az érdekes, hanem hogy a túl sok filmtõl belecsavarodtam egy labirintusba, illetve már délután is baj volt, megin le kellett szállnom a villamosról, de aztán ezek a sûrû egymásutánok, pl a tv-ben kieslowski-kékség, de még inkább szétcsúszósan magába harapóan szép a Lucia y el sexo, aki még nem látta volna, és nem csak szép, de közben szereplõk átúsztak a saját életembe... csak az tart össze hogy végre valami értelmeset csinálok, vagyis szerintem értelmetlent de épp ezért szórakoztatót, majd megmutatom, igaz közben háromfelõl támad az egyetem, brrr. Ja és még mielõtt beleestem ebbe a labirintusba csináltam fotóalbumot csak van egy kölcsöntelefonom amin szintén van pár kép és le kéne szedni róla de nem tudom hogy kell...nincs valakinek ilyen levegõben terjedõ internetje vagy micsoda?
Van itt egy másik fajta, egy igazi vers:

Egyenes labirintus

Milyen lesz az a visszaröpülés,
amirõl csak hasonlatok beszélnek,
olyanfélék, hogy oltár, szentély,
kézfogás, visszatérés, ölelés,
fûben, fák alatt megterített asztal,
hol nincs elsõ és nincs utolsó vendég,
végül is milyen lesz, milyen lesz
e nyitott szárnyú emelkedõ zuhanás,
visszahullás a fókusz lángoló
közös fészkébe? - nem tudom,
és mégis, hogyha valamit tudok,
hát ezt tudom, e forró folyosót,
e nyílegyenes labirintust, melyben
mind tömöttebb és mind tömöttebb
és egyre szabadabb a tény, hogy röpülünk.