Nemmondomel

És akkor először fogsz egy üveg zamatos vörösbort, benyomod a dugót, így ni, és beterítesz mindenkit a keletkező szökőkúttal. Az első jel, hogy talán nem csak ásítozásnak nézünk elébe. Ezután kigördül a gőzös az Erzsébettérről, végig a Királyon, néhány tiszteletkört tesz a 46-os szám alatt, miközben lehet kicsit integetni Lokinak, aztán felkaptat és lebukik a Sirályban, röviden érintve egy színes zakókiállítást. Az expedíció folytatása innentől kétesélyes, de váratlanul hamar megütjük a főnyereményt, innentől nem is kell annyira izgulni. Azért mégis ráizgulunk néhány vendégre, néhányan pedig reméljük miránk izgulnak, talán sikerül gazdagítani beszédhibakollekciómat. Lassacskán mindenki angolul és görögül beszél körülöttünk, sőt peruiul ;-), és kiffulladás jeleit mutatjuk. Kiderül, mégsem lehet az, hogy ne látogassunk meg egy csöppnyi, ám annál kényesebb, irodalmi nevű kiskocsmát, ahol rögtön drámarendezőként helyezkedünk el, miközben a pult mögül zenében kódolt üzeneteket kapunk. Az eredmény nem marad el, az első helyes megfejtő táncra kap, majd nemsokára híre terjed a dolognak, és a a szűk helységet kitágító, törzsi elemeket vegyítő fergetegesség kerekedik, ruhalevedléssel fűszerezve. Végül megjön az engedély a hazatérésre, persze okkal csak most, mert még egy helyen szükség van ránk, ahol törököt mérnek meg mi meg őket. Egyedül a mammut nem fért belénk. Hát, mégis elmondtam!