Egyvégtében nagyon fárasztó annyit villamosozni, úgyhogy be kellett iktatni egy közbülső pihenőt, közben derült csak ki, hogy azalatt akár háromszor hazáig, míg elérjük a pihenőt, alulmúlva a nyugdíjas szintidőt, közben tétován kerülgetve a szemétkupacokat a Váci utcában, nem felébresztve a bennük rejtőző csöveseket. A középkori partiban gyorsan öregedő arcok, legnagyobb izgalom talán a kukoricapattogtatás, vagy hogy mi lesz, ha elfogy a sör; még a Főnök sem akarja lebombázni Szlovéniát, a legjobb arc lapátfülű Mircea, Blake-idézetekkel, a végén még sikerült megcsípni pár perc grúz népzenét, és egy török lánytól kell megtudni, hogy a Kent nevű zenekar, ami tavaly valahol Miskolc és Kazincbarcika között támogatta borivó kezünket, nem is angol. Utána felesleges sietség a Buborékba, majd indokolt menekülés.