A nagymama házában elég sok szoba van. Az egyik például olyan, hogy nem változott a berendezés kiskorom óta, még a székek se lettek átrendezve, a terítő is ugyanaz. Amikor bemész ebbe a szobába, akkor egy húsz évvel korábbi évbe érkezel, bármit csinálhatsz, mondjuk leülsz a fotelba és olvasni kezdesz, persze igazán furcsa lenne, ha egyszercsak bejönne az ajtón valaki a múltból, de ez nem történhet meg, mert bár ebben a szobában mindig 1986 van, az összes többiben meg éppen most, úgyhogy legfeljebb te sétálhatsz ki-be az időben.

De nem csak időszobám van. Szereztem nemrégiben egy spanyol útikönyvet, amit a megfelelő oldalon kinyitva könnyen egy Madridi pályaudvaron találhatom magam (Un billete de segunda clase para ..Sevilla.., por favor), vagy egy andalúziai buszállomáson (¿Es este autobús para ...Jerez...?). Vagy például egy sevillai étteremben (A spanyol konyha nagyon ízletes és változatos. Különleges húsételek, friss halak, tengeri "herkentyűk", saláták és zöldségek közül választhatunk kedvünkre, amihez remek borokat kínálnak. Minden vidéknek megvan a maga különleges ízvilága, és ne feledkezzünk meg a helyi specialitásokról sem: Andalúzia - gazpacho andaluz ..stb.) - hasam megkordul tőle.

De nem csak időutazni lehet vele, amúgy is elég olvasmányos, például ha kinyitjuk a 42-ik oldalon, egy szomorú történetet találunk: